Számos olyan munkakör van, amelyben kiemelkedő jelentőségű a rendelkezésre állás ténye. Ilyen munkát végeznek a karbantartók, akik a felmerülő hibákat hárítják el eseti jelleggel, de hasonló munkakör a portásoké is.
Egy kis forgalmú üzlet biztonsági őre sem végez feltétlenül aktív tevékenységet teljes munkaidőben. Az ilyen típusú munkáknál kézenfekvő megoldás az úgynevezett készenléti jellegű munkakörnek minősítés, amely megkönnyíti a munkáltatónak a munkaidővel való gazdálkodást.
A Munka törvénykönyve szerint akkor készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
A kacifántos normaszöveg a munkaügyi hatóságokon is kifogott! Erről tanúskodik a Kúria a 2014-ben született Mfv.10719/2013/3. számú határozata, amelyben kísérletet tett a készenléti jellegű munkakör értelmezésére.
Az ügy háttere: a munkáltatót a munkaügyi felügyelet azért marasztalta el, mert – legalábbis a hatóság szerint – a biztonsági őrök nem készenléti jellegű munkakörben végeztek munkájukat. Ezért megállapította a munkáltató jogsértését, kötelezve a feltárt szabálytalanságok megszüntetésére. A felügyelet álláspontját a másodfokú hatóság, de a közigazgatási és munkaügyi bíróság is osztotta.
Azonban az adott ügyben a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem azt kellett volna vizsgálni, hogy a biztonsági őrök ügyeletet vagy készenlétet láttak-e el, hanem hogy foglalkoztatásukra készenléti jellegű munkakörben került-e sor vagy sem.
A készenléti jellegű munkakörben dolgozó munkavállalónak ugyanúgy heti két pihenőnap jár, mint más munkavállalóknak. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is kioszthatók, azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavállalónak hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani.
Ugyanakkor a készenléti jellegű munkakör nem azonos a készenléttel! Ez utóbbi ugyanis a munkavállaló rendes munkaidőn túli rendelkezésre állását jelenti, mégpedig a munkavállaló által megválasztott helyen. A két intézményben közös, hogy nem feltétlenül jár együtt tényleges munkavégzéssel, azonban míg a készenléti jellegű munkakörben a munkavállaló rendes munkaidőben végez munkát, addig készenlét minden esetben rendkívüli munkavégzést jelent az annak megfelelő díjazásért.
Emellett a készenlét nem keverendő össze a behívás alapján történő munkavégzéssel sem. A behíváskor a munkavállaló munkavégzési kötelessége a feladatok esedékességéhez igazodik. Ennek a munkaviszonynak az a jellemzője, hogy a munkavállaló legfeljebb napi hat órában foglalkoztatható és a munkaidőkeret nem lehet több négy hónapnál, továbbá a munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább három nappal előre közölnie kell a munkavállalóval.
A. S.
Vélemény, hozzászólás?