Ne gondolja, hogy az Ön szülei, nagyszülei „nem olyanok”. Őket nem lehet átverni azzal, hogy valaki Önnek vagy a gyermekének adja ki magát, és pénzt kér, mert balesetet okozott és azonnal fizetnie kell. Ne higgye, hogy az Ön idős rokonai biztosan felismerik minden családtagjuk hangját! És különben sem tartanak otthon sok pénzt. Sokan hitték, hiszik így. Sokan, nagyon sokan tévedtek már ebben. Ebből élnek az unokázós csalók!
Egy háromfős társaság októberben nem egészen egy hónap leforgása alatt 12 millió forintot csalt ki 11 idős embertől azzal a trükkel, hogy az unokájuknak adták ki magukat, közölték, hogy balesetet okoztak, és csak akkor úszhatják meg a börtönt, ha azonnal megtérítik a vétlen autós kárát.
„Nagyi segíts, balesetem van, és nagy bajba kerülök, ha ne fizetek azonnal. Kórházba visznek, de a Laci elmegy a pénzért. Ne aggódj, nem sérültem meg nagyon, és pár hét múlva megadom a pénzt. Anyáéknak ne szólj, tudod milyen izgulósak”.
A beszélgetés egyoldalú, nehezen érthető és rövid. A hívó jellemzően kétségbeesett, olykor artikulálatlan hangon beszél, így hitelesíti, hogy bajban van, egyszersmind felismerhetetlenné is teszi a hangját. A rossz hírrel felizgatott idős emberek emiatt könnyebben elhiszik, hogy valóban a rokonuk hívta fel őket.
Nem nagyon hagynak időt a „nagyinak” végiggondolni a dolgot. Sürgetik, hogy „készítse elő a pénzt, ha annyi nincs, akkor azt, ami van, hát ha az is elég lesz egyelőre, mert a Laci vagy egy taxi (megadják a rendszámot, de a taxis is a bandához tartozik) már indul is a pénzért”.
A nemrég elfogott háromfős csaló banda – egy nő és két férfi – napokon át folyamatosan telefonálgattak, olykor naponta több száz hívást kezdeményeztek. Találomra kiválasztott telefonszámokat tárcsáztak, s ha a hívott félnek nem volt unokája, vagy már az első reakcióiból sejthető volt, hogy nem hiszi el a mesét az unokát ért balesetről, emberrablásról, a gyerek által okozott milliós kárról, egyszerűen letették a telefont.
Sok idős azonban amint meghallotta, hogy valamelyik rokonát baj érte, azonnal hajlandó volt fizetni, és oda is adta a pénzt a magát az unokája barátjának mondó idegennek vagy éppen egy taxisnak. Szinte soha, nem hívták fel a bajba jutott rokonukat, sokan közülük meg sem kísérelték felhívni, hiszen kórházba vitték, ott pedig ki kell kapcsolni a telefont. De más családtagjukat, és a rendőrséget sem hívták fel.
Természetesen Nónem kértek semmiféle igazolványt a pénzért küldött idegentől, és írás sem készült arról, hogy odaadták a pénzt, és várták, hogy bajba került családtagjuk jelentkezzen. Fenntartások nélkül elhitték, amit valaki, akit a rokonuknak hittek a telefonban mondott, még akkor is, ha nem is értették minden szavát.
Olykor napok teltek el, mire rájöttek, hogy átverték őket, és sokan még ez után sem szóltak senkinek, mert szégyellték, hogy milyen csúnyán átverték őket, és mert abból indultak ki, hogy az ismeretlennek mindenféle papír nélkül átadott pénzükre már így is, úgy is keresztet vethetnek.
Ilyen és hasonló trükkökkel évente több százmillió forintot csalnak ki idős emberektől Magyarországon. A csalók okkal bízhatnak abban, hogy az idős emberek a hozzátartozójukról kapott rossz hír hallatán sokszor nem mérlegelnek, nem ellenőrzik, hogy igaz-e amit az ismeretlen telefonáló mond.
Persze a csalók is mindent elkövetnek, hogy az áldozataik előbb fizessenek és csak utána kezdjenek el gondolkodni a történteket. Volt, aki azzal vertek át, hogy ’50 éveiben járó fiúk olyasmibe ütötte az orrát, amibe nem kellett volna, s ezzel milliós kárt okozott. Aztán „átadták a telefont a fiúnak”, aki halálra vált hangon közölte, hogy elrabolták és kérlelte a szüleit, hogy adjanak egymillió forintot annak a fogva tartói megbízottjának, ha kiszabadul azonnal megadja.
Kell-e mondani, a vonal túlsó végén nem a fiúk volt. Ő az egészről csak három nappal később értesült, amikor a szülei felhívták, a hogyléte felől érdeklődtek és rákérdeztek, „mikor tudja megadni a pénzt?”, amit kifizettek a barátjának. Később az idős házaspár a gyermeküknek és a rendőröknek is azt mondták: meg voltak győződve arról, hogy a fiuk hangját hallják, ezért is fizettek azonnal.
Miért nem hívták fel a fiúk telefonszámát a becsapott idős emberek? A csalók „ismeretlen számról” hívták őket, a fiuk telefonszámát ellenben mindig kiírta a készülékük. Ők azt mondták, azért nem, mert aki a telefonban a fiuknak adta ki magát, a lelkükre kötötte, hogy ne hívják, mert abból csak még nagyobb baja lehet. Ők pedig hallgattak rá. A fiukra.
Egy másik esetben a csalók rendőrnek adták ki magukat, és azzal zsarolták a szülőket, ha nem fizetik ki azonnal a gyermekük, unokájuk által okozott kárt, börtönbe kerül. Ezzel a szöveggel vert át több embert Budapesten Nagy Gábor rendőr törzszászlós, aki persze nem volt rendőr, bár volt nála egy rendőrigazolvány-tok az elfogásakor.
Egy másik esetben mentősnek adta ki magát egy csaló. Ő azzal fenyegette az áldozatait, hogy ha nem fizeti ki a balesetet okozó unokájuk 350 ezer forintos kórházi költségét, a rabkórházba viszik, és akkor nem ússza meg a rendőrségi eljárást.
Sajnálatos módon arra is volt már példa, hogy unokázós csalásért letartóztatott bűnözők a börtönből, az illegálisan tartott telefonjukról hívogatták a lehetséges áldozataikat. Ha sikerrel jártak, odakint az egyikük élettársa vagy a másik letartóztatott barátja ment el a pénzért. Milliókat kerestek így a rácsok mögül mire lebuktak.
Kevesebb a jó példa, amikor az idősek nem hogy nem hagyják átverni magukat, hanem még arra is van lelki erejük, hogy rendőrkézre adják azokat, akik megpróbáltak pénzt kicsalni tőlük, de azért van.
Egy csepeli idős asszonyt azzal hívta fel „a unokája”, hogy az unokája motorral balesetet okozott, de egymillió forinttal el lehetne intézni, hogy ne legyen belőle ügy.
Az idős asszony habozás nélkül rávágta, hogy „persze, segítünk kisfiam, de tudod, hogy a nagyapádnál van a pénzes szekrény kulcsa, ő meg csak egy óra múlva jön haza”.
A hölgy később a nyomozóknak azt mondta, azért volt ennyire magabiztos, mert neki van ugyan unokája, három is, de mind lány, a telefonáló pedig fiú volt. Egy óra múlva a nagyapa nevében már a csepeli rendőrök tárgyaltak a csalókkal. Készek voltak fizetni. Egymilliót, azonnal.
A csalók öröme azonban csak addig tartott, amíg a pénz átadása után rajtuk nem ütött a kerületi bevetési egység és ki nem derült, hogy a nagyapa, akit hitük szerint lóvá tettek, valójában egy nyomozó. Besétáltak a csapdába és mivel tettenérték őket, nem volt mit tagadni. Gyorsított eljárásban pár nappal később el is ítélték őket.
A csalók az ilyen esetekben arra apellálnak, hogy a rossz hír okozta sokk hatására az idős emberekben a kontrollmechanizmusok kikapcsolnak. Működésbe lépnek ugyanakkor azok a reflexek, amelyek arra kényszerítik őket, hogy mindenáron mentsék meg a szeretteiket.
Hogyan lehet védekezni az efféle csalásokkal szemben?
- Ne engedjük, hogy idős szüleink sok készpénzt tartsanak otthon. Mert ha nincs otthon készpénzben (százezrek, milliók), még pánikhelyzetben sem tudnak az idős hozzátartozók fizetni a csalóknak.
- Időről időre hozzuk szóva szeretteink előtt, például a családi összejöveteleken, hogy léteznek efféle csalások, amiknek akár ők is az áldozataivá válhatnak. Intsük őket óvatosságra. Nem biztos, hogy örülnek majd neki, elhangzik majd, hogy „nem vagyok én olyan bolond, fiam/lányom, hogy bedőljek az efféle trükköknek”, de azért csak mondjuk.
- Sulykoljuk beléjük, hogy Magyarországon nem kell előre kifizetni a baleseti kárt. Még egy maffiózó sem akar a helyszínen „pénzezni”, már csak azért sem, mert nem akar találkozni a rendőrökkel, akik akár véletlenül is arra járhatnak.
- Sulykoljuk beléjük, hogy senkit nem visznek a rabkórházba, ha nem fizeti ki azonnal és készpénzben a balesete utáni állátás költségeit. Senkinek nincs ilyen kötelezettsége, akkor sincs, ha ő a felelős a balesetért.
- Ha valaki azzal hív fel bárki, aki a fiának, unokájának adja ki magát, hogy valami baj érte és pénzre volna szüksége, egy jól hallható „istenem” vagy „hívom a rendőrséget„ vagy valami hasonló felkiáltással csapják le a telefont. Majd azonnal hívja fel a fiát, unokáját. Akkor se essen kétségbe, ha nem veszi fel. Hívja a rendőrséget, ők tudni fognak róla, ha baleset érte. A csalók pedig jó esetben
- Érdemes zért a biztonság kedvéért megbeszélni egy olyan „jelszót” egy kérdést és a rá adandó választ, amit csak a szűk család ismer, s amivel megbizonyosodhat az idős rokonaink, hogy valóban a gyermekükkel, unokájukkal beszélnek, s nem valaki mással.
- Soha ne induljunk ki abból, hogy egy szülő ezer közül is megismeri a saját gyermeke hangját, de még az unokájáét is. Általában ez igaz, de nem sokkhatás alatt és telefonon, amikor épp egy rossz hírt közölnek az emberrel, nem biztos, hogy működnek a szülői, nagyszülői megérzések.
- Ha ki is csúszik a száján valakinek, hogy persze, fizetek, azonnal hívja a rendőrséget. Ne legyen lelkiismeret furdalása azért, mert egy csalónak megígérte, hogy fizet.
- Hívjon segítséget, a szomszédokat, vagy bárkit, akiben megbízik, és akit tanúja, de akár védelmezője is lehet, aki segíthet visszatartani a pénzért küldött „barátot” a rendőrség kiérkezéséig.
- A csalók általában hideg hívással dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy találomra választják ki a célpontjaikat. Az eddig ismertté vált esetek döntő többségében semmi nem utalt arra, hogy előzetesen tanulmányozták volna a családot. Ezért sokszor annyi is elég, hogy „nekem nincs is unokám”. Máskor az is elriaszthatja őket, ha valaki től sokat kérdezősködik.