Az önvédelem egyénileg alkotmányos jog, csoportosan bűncselekmény

Mindenkinek jogában elhárítani az ellene intézett jogtalan támadást, de csak egyedül. Senkinek nincs joga önvédelmi csoportot szervezni az utcáját vagy a földjét fenyegető tolvajok és vandálok ellen. Hogy miért nem? Utánanéztünk.

Az Alaptörvény V. cikke egy minden ízében új elemmel az önvédelem. Most először került be az ország alaptörvényébe, hogy „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.”

A korábban csak a Büntető törvénykönyvből, „jogos védelem” elnevezéssel ismert intézmény büntethetőséget kizáró oknak minősült. A törvény szerinti jogos védelem a saját, illetve mások személye, javai, vagy a közérdek elleni támadás esetére vonatkozott. Az Alaptörvény ebből a körből az érintett polgár saját személye, illetve tulajdona elleni támadást részesíti alapjogi védelemben.

Az önvédelemhez való jog elismerése alapjogként, megtűrt helyzetből emelte ki a jogos védelmet, és tudatosította a polgárokban, de a potenciális bűnelkövetőkben is, hogy a jogtalan támadás áldozatának alapvető joga van arra, hogy a személye, vagy a tulajdona ellen intézett jogtalan támadást elhárítsa.

Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése azt mondja ki, hogy „Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.” Az egyesülési jog nem más, mint jog az összefogásra egy közösen kitűzött cél érdekében.

Mindezen alkotmányi előírások ismeretében azt gondolhatnánk, semmi akadálya nincs, hogy a polgárok saját személyük, illetve tulajdonuk elleni támadások elhárítására (utcájuk, társasházuk rendjének, biztonságának, vagy ha egy szatír tűnik fel a környezetükben, lányaik és asszonyaik védelmére szervezkedhetnek, és akár a civil szervezetet is alapíthatnak.

Hát, nem. Nagyon nem. E két alkotmányos jog együttes gyakorlása ugyanis bűncselekmény, de minimum szabálysértés.

Ennek oka a Magyar Gárda gárdajárásaiban keresendő. A Magyar Gárda 2007-től az egyesület feloszlatásáig, 2009-ig, erősen megosztotta a közvéleményt, azzal, hogy egyenruhát viselő tagjai – az akkoriban gyakran hangoztatott szófordulattal élve – félelemkeltő demonstratív felvonulásokat tartotta zömmel romák lakta településeken, településrészeken, úgymond a „tisztességes – értsd: nem roma – lakosság védelme érdekében.

A bíróság hosszú pereskedés után feloszlatta a Magyar Gárdát, miután kimondta, a gárda visszaélt az egyesülési joggal, működése sértette a roma etnikum szabadságát és jogait.

Feloszlatása után azonban a Magyar Gárda más-más néven vezetőkkel többször újjáalakultés próbálta folytatni a gárda hagyományait. Ezek, a Magyar Gárda hagyományait követő, külsőségeikben és céljaikban a feloszlatott szervezet hagyományait követő, nem ritkán pártokhoz (akkoriban jellemzően az egyetlen jobboldali radiális párthoz) kötődő félkatonai formációk valójában egy ma közkeletű kifejezéssel élve, ál-civil szervezetek voltak. Így tekintett rájuk a rendőrség is.

2011-ben a jogalkotók megelégelték a feloszlatott Magyar Gárda sorozatos újraszerveződését és bekeményítettek. Egy törvénymódosítással próbálták meg elejét venni a gárdajelenségként emlegetett félelemkeltő bűnmegelőzés folytatódásának. Csakhogy a fürdővízzel együtt sikerült kiönteniük a gyereket is.

2011. május 2-án lépett hatályba az a törvénymódosítás, amely bűncselekménynek minősítette a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezését. A 2013. július 1-jén hatályba lépett új Btk. 352. §-a pedig szó szerint átvette a korábbi törvényi tényállást:

„Aki olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet szervez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy a közbiztonság, közrend fenntartásának látszatát keltő tevékenységet szervez, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Majd 2012. január 1-jén lépett hatályba a Polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szóló 2011. évi CLXV. törvény, amely nemcsak köztestületi rangra emelte az Országos Polgárőr Szövetséget, hanem monopolhelyzetbe is hozta a közpénzből szépen kistafírungozott egyesületet közterületi bűnmegelőzésben.

És ha ez még nem lett volna elég: 2011. április 23-ától már szabálysértésnek minősül a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése is. Miheztartás végett új – kivételesen – pontosan fogalmaztak a jogalkotók, amikor leírták, hogy az is megbírságolható, aki polgárőrként, a polgárőrségről szóló törvényben meghatározott (az állami és önkormányzati szervekkel, a rendőrséggel és a katasztrófavédelemmel való) együttműködési kötelezettség teljesítése nélkül látná el a feladatait. Nehogy eszébe jusson egy polgárőrnek pár falubelijével az állam tudta nélkül megvédeni magát.

Ezen jogi keretek között ma egyes-egyedül az Országos Polgárőr Szövetség láthat el civil bűnmegelőzést. Ennyit az alaptörvénybe írt önvédelem és egyesülés jogáról.

Azt, hogy a közterületi bűnmegelőzés monopóliuma mennyire sérti-e az Alaptörvénynek a polgárok önvédelmére, illetve szabad egyesülésére vonatkozó jogát, csak az alkotmánybírák tudnák megmondani – ha valaki nagy bátran alkotmányjogi panasszal fordulna hozzájuk.

A. S.

(A félreértések elkerülése végett: az Országos Polgárőr Szövetség több tízezer tagjának áldozatos munkája előtt tisztelettel fejet hajtunk.

A Magyar Gárda-jelenség felszámolására szánt jogszabály azonban indokolatlanul hozta kiváltságos helyzetbe a szervezetet, és korlátoz másokat alkotmányos jogaik gyakorlásában. Több alkotmányos joguk egyidejű gyakorlásában.

Aligha van alkotmányos indoka annak, hogy egy utca vagy egy társasház lakóközösség tagjai csak akkor védekezhessenek a környékükön garázdálkodókkal, szemetelőkkel szemben, csak akkor ügyelhessenek közösen a gyermekeikre, csak akkor védhessék meg értékeiket tudásukat és szabadidejüket egyesítve, ha polgárőr egyesületet alapítanak.

Már azért sem lehet ennek alkotmányos alapja, mert a polgárőr léttel kötelezettségek is járnak. De mi van akkor, ha valaki nem akar a helyi rendőrség segédrendőrévé válni. Ha csak a szűkebb környezetének védelmében kíván szerepet vállalni, mert csak ennyire van ideje, ereje, energiája, kedve?

A polgárőrség nélkül nincs közbiztonság – mondta évekkel ez előtt az országos szövetség elnöke. Igaza volt. És ma is igaz ez az állítás. Évente három-négyezer rendőr munkáját végzik el a polgárőrök. Ennyivel több rendőrre lenne szükség, ha nem lennének. És egyes településeken polgárőrök nélkül az egy szem körzeti megbízottra maradna minden feladat.

Mindez azonban nem ok arra, hogy a jogalkotó és a hatóságok alkotmányos jogaik gyakorlásában korlátozzanak olyan embereket, akik csak kicsiben, a szűkebb lakókörnyezetükben tudnak és akarnak tenni valamit a közbiztonságért.

Ahogy a polgárőrséget, más bűnmegelőzési céllal létrejött egyesületet is lehetne törvénnyel kötelezni bizonyos fajta együttműködésre a hatóságokkal. Csak nem roppan bele a rendőrség, ha többen segítik a munkáját? – a szerk.)