Erik Prince, az amerikai Blackwater biztonsági magánvállalkozás alapítója nemrég azt mondta: Az európai államok a következő tíz-tizenöt évben mind gyakrabban rászorulnak majd a különböző háborús övezetekben az olyan kormánymegbízásokat teljesítő biztonsági magáncégek szolgáltatásaira, mint amilyen a Blackwater is volt, mielőtt 2010-ben eladta.
A volt haditengerész 1997-ben alapította a Blacwatert, amely egy időben csak Irakban több mint ezer zsoldost foglalkoztatott. Cége akkor került az újságok címoldalára, amikor az amerikai kormányzat megvádolta, hogy öt alkalmazottja fegyvertelen civilekre lőtt Bagdadban. A lövöldözés 2007. szeptember 16-án történt Bagdadban és 17 halálos áldozatot követelt. A Blackwater katonái mindvégig azt állították, hogy megtámadták őket, rájuk lőttek, ezt azonban egyetlen vizsgálat sem bizonyította.
Végül öt Blackwater-katona ellen emeltek vádat az egyesült államokban, négy ellen már ejtették a vádat, azonban egy harcos ügyében – akit korábban gyilkosságért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek – máig nem született jogerős ítélet.
Az eset után heves viták robbantak ki a magáncégek szerepvállalásáról a katonai megszállás alatt álló és általában a háborús övezetekben. A iraki háború ugyan napnál világosabban bizonyította, hogy még a világ legerősebb hadserege sem nélkülözheti bizonyos (szállítási és objektumbiztosítási) feladatokra ellátására a magáncégek szolgáltatásait, arra is rámutatott, hogy a háborús övezetekben a zsoldosokkal végeztetik el a piszkos munkát, akiktől később az őket megbízó kormány könnyen elhatárolódhat.
Azonban ha nem léteznének a Blackwter-hez hasonló magánvállalkozások, a háborús övezetekben jóval több kiképzett katonát kellene állomásoztatni, ami jóval többe kerülne és politikailag is nehezebben lenne vállalható az érintett kormányok számára, mint a zsoldosok megbízása.
A Blackwater-jelenség, azaz a kormánymegbízást teljesítő katonai vállalkozások mind gyakoribb „bevetése” a háborús övezetekben, ma már szinte magától értetődő. Szerepvállalásuk része annak a folyamatnak, amely a hidegháború lezárulta, de még inkább 2001. szeptember 11. óta alapjaiban írta át biztonság fogalmát.
A bipoláris világrend megszűnésével ugyan jelentőségen csökkent a világméretű nagy háborúk veszélye. Felgyorsult azonban a világgazdaság globalizálódása, a termelési és piaci viszonyok liberalizációja. Ezek a folyamatok a globális biztonságot fenyegető tevékenységgé tették mások mellett nemzetközi szervezett bűnözést, a kábítószer- és fegyverkereskedelmet, a pénzmosást, az embercsempészetet.
Ma már nemcsak az államok rendelkezhetnek modern fegyverekkel, az informatikai hadviseléshez vagy titkos információgyűjtésre használható eszközökkel, hanem számos szélsőséges csoport és félkatonai szervezet, terroristák, nemzetközi bűnözők, drogkereskedők és hadurak is. Emiatt pedig már nemcsak országok közötti konfliktusok fenyegethetnek regionális, de akár globális fegyveres konfliktusokkal is, ha valahol a befolyási övezetek újraosztásának, az energia- és nyersanyag-források vagy éppen különböző termékek piacainak megteremtésének, átrendezésének az igénye vetődik fel.
A 2001 utáni konfliktusokban már nemcsak az államoknak osztanak lapot, nemcsak országok robbanthatnak ki, akár világméretű konfliktust. Elég, ha az Al-Kaidára, és különböző reinkarnációira vagy az Iszlám Államra gondolunk.
Felvetődik a kérdés: bevethető-e magánvállalkozás biztonságpolitikai célokra, vagy az ilyen konfliktusok kezelésének, megoldásának jogát meg kell hagyni az államok jogának? És vajon lehet-e jövőjük Európában a Blackwater-hez hasonló cégeknek? Nem mond-e ez ellent a Blackwater-jelenség a hagyományos és ma is élő szuverenitás felfogásnak?
Ma már nem vitatható, hogy a migráns-kérdés megoldására az Európai Unió nem volt és még ma nincs felkészülve. Bár a szakemberek jelentős része egyetért abban, hogy a nemzeti haderőkből és rendészeti szervekből rekrutálható valamiféle európai uniós haderő, ennek működése azonban számos újabb kérdést vet fel. Például, hogy kik irányítsák az efféle zsoldoshadseregeket, és mi lenne a viszonya egy fizetett európai zsoldosseregnek a nemzeti kormányokhoz, a nemzeti hadseregekhez, és a rendészeti szervekhez?
Sokan már Európában is úgy gondolják, hogy indokolt lehet egy nemzetek felett álló, uniós magánhadsereg, magánszervezet létrehozása és megbízása Európa megvédésének érdekében. Egyfajta európai Blackwaterre. Kérdés, hogy az elkövetkező 10-15 év, melyben Erik Prince szerint az európai államoknak már nagy szüksége lehet majd a zsoldosok segítségére, elég lesz-e az uniónak kitalálni, hogy milyen alapon szerveződjön meg az a sokat emlegetett európai haderő.
A. S.
Vélemény, hozzászólás?